29
10/2013
0

merjmagyarkodni.apro.hu

Az általam már korábban többször említett apro.bikemag.hu-t sokan ismeritek.

Ez a honlap, a kerékpárhoz értők vaterája. Én is sok mindent adtam-vettem itt, ezért mondhatni rutinszerűen a napom része, hogy végigböngészem a fixi, országúti és monti alkatrészek kategóriát...csak a biztonság kedvéért. :)

Tegnap este sem tettem másként, amikor is két magyarkodó kerékpárt találtam.

Nincs is ezzel baj, mert ízlésesen és nem revízionista módon teszik ezt, mint ahogy azt a szomszéd csinálja a rozsdáló "Miautónk"-jának hátulján közzétett árpádsávos Nagymagyarország matricával, amivel inkább csak megszégyeníti azt, nem hogy büszkeséget keltene az emberben.

Ezek a kerók szépek és igényesek!

1. krp singlespeed

1.jpgMinőségi közép kategóriás cuccokkal van építve, nemhiába, hisz egy keróbolt árulja a jószágot. Az apró részletek csak szebbé teszik, ha például a kerekeket nézzük:

Piros: gumi, felni

Fehér: küllő

Zöld: agy

A lánc, bandázsdugó és a Hungary-s kulacs is az összhangot szolgálják. Nagyon tetszetős!

Ellenben a rovásírásos szöveg az alsócsövön értelmetlen számomra még a rovásírásos abc-t segítségül hívva is:

M A L O S ?!

Szó mi szó, az árát kivéve teljesen rendben van a bicaj!

2. Batár

1b,.pngItt a kerékszettet árulja a gazdi, de a kerékpáron akadt meg a szemem. Hát én sem adtam volna más nevet a gépnek, a helyében, olyan a megjelenése. Az egyedi festés szép a vázon és a név is tényleg találó. Nem Villámlás, vagy Lopakodó lett ráfestve, hanem az, hogy Batár!

Erről a Gyilkos Lódarazsak SE oszlopos tagja jutott eszembe, aki  a Zetor névre hallgat. Neki a biciklis öltözéke kötelezően a 30 soros katonai bakancsból, oldalzsebes katonai nadrágból és 'cigi a szájban' kombinációjából állt össze, minden egyes versenyen. Jelenség volt mindig is! (kép - A legfelső sorban a többiek nyakában)

28
10/2013
0

Bike check: Monte Cruz

Íme az új szerzeményem, amit a Devils Chlid-nak köszönhetek, akik egy pályavázszettet ajánlottak fel nyereményként a goldsprint győztesnek a CMWC-n.

Nem mást, mint egy Monte Cruz vázat és villát kaptam, amiről korábban még nem hallottam, de a vázat elnézve már akkor tudtam, hogy igényes munkát adtak nekem.

Igyekeztem ennek az igényességnek megfelelően válogatni hozzá az alkatrészeket is!

Innen jött az agyament ötlet, hogy a legendás 7400-as Dura-Ace szettel szereljem össze a gépet! Ezt a szériát 1985-93-ig gyártották és akkor a Shimano csúcs országúti szettje volt. El is kezdtem halászni hozzá a korabeli alkatrészeket, és egy csomó (most is) mintha rám talált volna közülük és meglepően hamar és olcsón sikerült beszerezni majdnem mindent a vázhoz!

57.jpg

25
10/2013
0

CMWC2013 Part 2.

Kicsit megkésve, de folytatódjon hát a beszámoló! :)

Part 1.

7. nap (07.30., kedd):

(Lausanne)

3.jpg

Erre, és a szerdai napra, még nem voltak hivatalos programok kiírva, hanem inkább velodromozás és túrázás volt tervbe véve. Egy ilyen túrára mentünk el kedden Ákossal, ami 60 kilométeresnek volt meghirdetve.

Úgy gondoltam, hogy ezt még Ákos is bírni fogja a váltós keróval, és sokan jöttek fixivel, ami úgyszint garantálta az utazótempót.

15
08/2013
1

D.A. városi bicója

A mai napon sikerült összerakni egy régi kedves gimis osztálytársamnak a városi egysebis bicóját!

Több, mint egy éve gyűjtögeti az alkatrészeket, apránként, ahogy sikerült.

Mind a váz és egyéb cuccok kiválasztásánál kikérte a segítségemet, aminek készségesen eleget is tettem, hogy a világ igényes kerékpárosainak számát növeljem. :)

Most végre egybe van a bringa és meglehetősen tetszetősre sikerült!

Használd egészséggel Anna, millió balesetmentes kilométert kívánok vele!

Örülök, hogy segíthettem neked!

da1.png

da2.png

14
08/2013
0

CMWC2013 Part 1.

Megpróbálom a svájci kalandunk minden részletét megosztani veletek. Óriási kaland volt, mert több olyan helyzet is adódott, amire korábban nem számíthattunk és ott magunknak kellett megoldani azt. Ez alatt az út alatt rájöttünk, hogy a segítő szándék benne van minden emberben, csak megfelelően kell kérni. Vegyük hát szépen sorba a napokat.

1.nap (07.24., szerda):

(Debrecen-Ferihegy-Genf)

A 6:22-es vonattal indultunk el ketten Ákossal Ferihegyre, hogy ott Mannát összeszedve, háromfős csapatunk elrepüljön Genfbe.

A vonathoz egy 19,7 kilós túrazsákkal, egy 8,3 kilós kézipoggyásszal (~futárzsákkal) és hónunk alatt a két bedobozolt keróval cipekedtünk ki.

a1.jpg

Az alfából felzargatott jegyárus hölgyet már korán reggel olyan kérdéssel bombáztam, hogy a bedobozolt kerékpárokra kell-e kerékpárjegyet váltani, vagy sem, mert nem örülnék, ha a kallernál derülne ki, hogy kell.

A hölgy megnyugtatott, hogy ez nem kerékpár, hanem doboz, tehát nem kell rá semmi plusz jegy.

Fel is ugrottunk a vonatra, a fülkébe mi ketten fértünk be, meg az összes cuccunk, mókás volt.

hajdúszoboszló magasságában megtalált minket a kaller is, ő nem díjazta annyira, hogy így belaktuk a kabint és egyből kérte is tőlünk a kerójegyeket...

Nem hitte el nekem, hogy a kollegina mondta, hogy nem kell, ezért képes volt feltelefonálni, a debreceni állomás jegykiadóját is.

Az úr folyamatosan erősködött, hogy nekik a képzésen elmondták, hogy csak annyi cucca lehet egy utasnak díjtalanul, ami a feje fölötti részen elfér.

Nem nagyon tudta eldönteni, hogy most ránk verjen-e 5200 Ft bírságot, plusz a kerójegyet is megvetesse velünk, vagy pedig higgyen nekünk, hisz látta sok cuccal vagyunk, messzire megyünk, nem azon az 2x890 Ft-on múlott volna a dolog. A kallerinát (~női kalauz) is odahívatta és a közös konziliumon arra jutottak, hogy Bocskaikerttől vetetnek velünk bringajegyeket, és a büntetéstől eltekintenek. Itt szeretném megköszönni rugalmasságukat és hogy nem a megvágásunkra mentek rá.

Innentől úgymond nyugodt volt az utunk, csak az a kis apró probléma fúrta az oldalam visszatérően, hogy amint leszálltunk Genfben, valahogyan majd szállást kell keríteni magunknak.

Ez a kilátástalanság úgy eshetett meg, hogy a repülőjegyet úgy tudtuk olcsón lefoglalni, hogy ha fél héttel a verseny előtt kimegyünk. Amikor lefoglaltuk a jegyet, úgy gondoltuk, hogy mire a repülés időpontjához érünk,  sikerül valamilyen szállást intéznünk Couchsurfing-en. Jóval az utazás előtt, több embernek is írtunk, volt aki elutasította kérésünket és volt, aki ennyire se volt képes. Így a fő problémánk az volt, hogy a verseny előtti,  Genfbe tervezett 5 napra, nem volt semmilyen szállásunk.

a2_1.jpg

Azt tudni kell, hogy Svácjban nem ajánlatos vadkempingezni, vagy az utcán aludni, mert elég morcosak lesznek érte a kékek és hogy kiengeszteljük őket, sok pénzt kérnek el, ami alapból nem volt nálunk.

De úgy álltam hozzá ehhez a kósza kis problémához, hogy „we’ll  cross the bridge, when we get there”, és inkább fejben átpörgettem még egyszer, hogy mi az ami kézipoggyászban lesz, és mindent, amit nem lehet abban felvinni a gépre, áttegyem a nagytáskába (pl.: bicska). Ezt a folyamatot Manna sajnos nem pörgette végig és az átvilágításnál egy új 15-ös villáskulccsal rövidítette meg őt a ferihegyi biztonsági szolgálat.

a3.jpgÍgy kicsit rossz szájízzel szállt fel a repülőre, de hamar elfejtette minden búját, mert most repült először,  és hát egy örök élmény mindenki számára az első.

Másfél óra múlva landoltunk a Genfi-tó partján. A poggyászainkat felvettük és a kerókat a reptér előtt elkezdtük összerakni, hogy a városban minél előbb valami szállásfélét hajtsunk fel magunknak.

Közbe még a reptéren keresztülcaplattunk a cuccunkkkal, igyekeztünk felmérni a terepet, hogy hol tudnánk ott aludni, ha esetleg nem sikerül jobbat intézni. A svájciak okosak, ezért alig raktak padokat a váróba, nehogy oda járjon a világjáró aludni.

Szóval a kerókat összeraktuk, de a dobozokat amikbe hoztuk őket, nem tudtuk magunkkal vinni, így Manna ötlete szerint egy robogóparkolóban rejtettük el őket és Manna rá is írta, hogy majd két hét múlva jövünk érte, ne vidd el!

a4.jpgTehát összecuccoltunk és elindultunk be a városba a bringaúton, ahol 200 méteren belül egy futár jött velünk szembe, akit egyből le is szólítottunk, és szállás ügyben kértünk tőle segítséget. Ő térképen megmutatta nekünk, hol van a futárcége irodája, hogy ott kérdezősködjünk.

Meg is találtuk az irodát, ahol a főnöknek (Laurent) előadtuk megint a történetünket, hogy a futárvb-re jöttünk, ami egy hét múlva lesz, és addig itt Genfben lennénk, de itt meg nincsen szállásunk, tud-e segíteni.

Ő bement az irodájába és egy kulccsal jött ki, „Let’s go!” Kis tekerés után egy negyedik emeleti lakáshoz érkeztünk, ahol korábban a futárcég főhadiszállása volt, és azóta már albérlőknek is kiadták (a cégnél dolgozó futároknak: Mario és Nora), de ők pont most költöztek ki, és csak egy hét múlva lesz kikapcsolva az áram, szóval amíg ott vagyunk Genfben, pont tökéletesen egybeeső véletleneknek köszönhetően, ebben  a lakásban lakhattunk öt napon át.

A lakás tök üres volt, néhány kartondoboz volt, amiken aludtunk, egy hűtő és egy tűzhely, aminek nagy hasznát vettük! Külön szoba volt a keróknak!

Sose hittem volna, hogy ilyen módon fog megoldódni a szállásproblémánk, nagyjából másfél óra alatt!

Hamar belaktuk a lakást, és a nap gyötrelmeit  egy városi sétával igyekeztünk elsimítani.

a16_1.jpg

2. nap (07.25., csütörtök):

(Genf)

A dobozon és pukkasztó fólián alvás miatt elég könnyen elgémberedett az ember dereka és karja, ezért elég sokszor felkeltem este arra, hogy zsibbad az oldalam, de még mindig sokkal jobb volt, mintha az utcán kellett volna átvészelnünk az éjszakát, ezért egyből túltettem magam a problémán.

a6_1.jpg

a13.jpgReggel bevásároltunk a közeli Lidl-ben, ahol az árak kinti viszonylatban elég alacsonyak voltak, de itthoniban még mindig elég húzósak. Egy kiló kenyér 2,11 CHF körül mozgott (~500 HUF). Erre számítottunk is, ezért a poggyászunk fele a konzervekből állt, amiknek nagy hasznát vettük a két hét alatt végig. Fürdőgatyának már nem volt hely, de helyette még egy napra való konzervet tudtunk hozni!

Ezen módszernek köszönhetően a költőpénzünk is kitartott az egész túra alatt. Az is igaz, hogy a végére már kezdtem kész lenni a konzervektől, még ha próbáltuk is variálni, vagy felturbózni őket rizzsel, tésztával. Talán ezért is fogytam a  két hét alatt 3 kilót, ami nem szokásom.

Szóval vásárlás után elkezdtük bejárni Genfet, és az öt nap elegendő volt arra, hogy mindent nyugodtan megnézzünk és kipróbáljunk, amit akartunk. Szinte minden nap fürödtünk, parkokat jártunk be, óvárost látogattunk és elvoltunk a helyi futárokkal.

a5.jpg

a7.jpg

a15.jpg

Nagyon befogadóak és segítőkészek voltak az ottani futárkollégák és mindenben segítettek, amiben csak tudtak.

A több nap „Genfezés” alatt több érdekesség is feltűnt, ami másként van, mint nálunk, néhány közülük:

Az összes bolt zárva van egész vasárnap. A többi napon fél hétig vannak nyitva, az „éjjel-nappali” este tízig.

Az összes szemetesen kutyapiszoknak való tasakok vannak, az utcai vécék ingyenesek és tiszták.

A rendőrök sose inzultáltak minket, vagy bárkit, akit láttunk volna. A legérthetőbb példák erre:

1. A Genfi- tó levező folyója fölött volt egy aránylag forgalmas, nem magas híd, ahonnan a folyóba ugrálgattak az emberek, annak ellenére, hogy ki volt írva a hídon több helyen is, hogy nem szabad.

Nagyban ugrálunk a hídról, amikor jön egy rendőrautó és mivel dugó volt a hídon, a rendőrautó is állt a sorban, az ugrálóktól 2 méterre, a kopók nézték a korláton átmászó és vízbeugró embereket, de nem szóltak egy szót sem.

ugrás.jpg

2. Délutántól, a folyóparton a helyi lakosság apraja-nagyja összecsődült, hogy ingyen fürdőzzön, volt ott egyszer használatos grillsütő és füves cigi is, amit méterekről lehetett érezni és a rendőrök ott járkáltak közöttük, és nem vettek elő senkit.

Ott valahogy a rendőr feladata az volt, hogy jelenlétével megakadályozza a lopásokat a folyóparton és mindenkinek köszöntek, ELŐRE!

Ezekre a dolgokra mondta egy barátom, hogy ott ezek a dolgok azért vannak így, mert ott emberek élnek. Elgondolkodtató....

Este kimentünk a genfi bikepolo pályára, mert Nora mondta, hogy csütörtökön este nyolc körül szokott kezdődni a polo. Megtaláltuk a pályát, az autópálya felüljáró alatt volt kialakítva a tökéletes polopálya. Világítással, oldalkerítéssel, palánkkal.

a10.jpg

Sajnos aznap valamiért elmaradt a poloedzés, így nem találkoztunk a helyi erőkkel, pedig jó játékosok hírében állnak.

a11.jpg

Ezután felmentünk a főtérre, aminek a fele (úgyszintén kivilágított) gördeszka és BMX pályává van átalakítva, mellette konténerekkel, ahol vécé van, és ahol a deszkákat tudják tárolni a srácok. Külön konténer van erre nekik, ott a város közepén lévő főtéren kialakított huligánpark mellett!! Este tízig a kivilágított parkban tobzódhatnak, ingyen, tíz után automatikusan lekapcsolnak a lámpák, onnantól beszélgetésbe csapnak át a fiatalok, majd éjfél előtt hazamennek. Tudom, hogy ez a tendencia, mert majdnem minden este ott ültünk és néztük a trükköket. Itt kivilágított petanque-pályák is vannak.

a12.jpg

3.nap (07.26., péntek):

(Genf)

Már csak egy el nem varrt szál maradt a genfi tartózkodásunk alatt, mégpedig az, hogy mi lett a kerékpáros dobozainkkal, amiket a reptér mellett hagytunk. Ezt a dobozkérdést mindenképp rendezni akartam, még mielőtt átmegyünk Lausanne-ba és körbetekerjük a tavat, mert a Genfbe visszaérkezésünk utáni másnap reggel már megy is majd a gépünk, és nem akartam akkora hagyni a dobozproblémát.

Ki is tekertünk a reptérre, hogy felkutassuk a dobozokat. Furcsa volt visszamenni oda, ahonnan két nappal ezelőtt még kételyekkel telve indultunk el a városba.

a14.jpg

Ahogy azt előre sejteni lehetett, a dobozoknak hűlt helye volt, még a kedves üzenet ellenére is.

Így kereshettünk új dobozlelőhelyet. Ez nem volt más, mint a belvárosban egy Strömer és BMC bicajokat forgalmazó bolt, ahol az eladó kevés angol tudással, de készségesen segített és biztosított minket arról, hogy másfél héttel későbbre fenntart nekünk 3 dobozt.

Sínen volt minden, végre minden!

Ja, Genfben nagyon sokan járnak kerékpárral, és a tömegközlekedés is nagyon sokrétű. Nem vonaljegy van náluk, hanem egy órára vonatkoznak a jegyek, ami bőven sok, hisz kerékpárral 20 percen belül el lehetett jutni a város túloldalára, szóval tömeggel egy óra alatt oda-vissza megjártad az utadat. Jegyautomata volt minden megállóban, ahol apróval és bankkártyával is lehetett jegyet venni,  és mind működött!!

A megállóknak napközben vizet osztogattak a légkondis járművekből kiszálló utasoknak.

a9.jpg

Természetesen aznap is elmentünk a futárokhoz haverkodni és egy idősebb nő is bent volt, aki úgyszint a futárvb-re jött Kanadából. Szó szót követett, és kiderült róla, hogy a neve Vivien Hajnal, aki Torontóban született és szülei kivándorolt magyarok. Értett magyarul és keveset beszélt is, mert csak három éves koráig beszéltek otthon magyarul, onnantól, a gyorsabb asszimiláció miatt a család odahaza is angolul kommunikált. Vivi, több futárvb-n is részt vett már a világ több pontján mint szervező, és most is szervezőként volt jelen.

2013-07-26 18.51.32.jpg

4. nap (07.27., szombat):

(Genf)

A főtér másik felében, ahol nem a dirt pálya van, ott hétvégénként kirakodóvásárt szoktak tartani.

Na, az a kirakódóvásár pont olyan hangulatú és jellegű volt, mint az itthoniak. Hasonló cuccok, érzések.

a17.jpg

Itt töltöttük a délelőttöt az érdekességek között. Volt pénzárus is, akinél 90-es évek előtti (komcsi) magyar forint volt!

De voltak  náci kényszermunkatábori kórlapok, hintaló, kolomp, cirill betűs Kisherceg, Dart Vader felvarró és megannyi ezüst evőeszköz.

A zsibvásár fáradalmait egy újabb parkban hevertük ki, ahol fél méteres sakkbábuval játszottak a helyiek.

Ezután a fentebb fekvő óvárost néztük meg, ami már tele volt  turistákkal, itt kicsit Szentendre hangulat fogott el.

Innen a tópartra gurultunk le,  ahol a JET-et néztük meg közelebbről, ami szinte a város minden pontjáról látható vízoszlop. Ennek az árnyékában és hűs permetében is időztünk egy keveset, miközben a tavat bámultuk.

a8.jpg

Ezt követően az utolsó kimaradt parkot is bejártuk és a rutinszerűvé váló fürdőzéssel zártuk a napot, ahol egy önjelelölt DJ, minden cuccával kipakolt és kellemes reggae zenei aláfestéssel tette hangulatosabbá a grillszagú fürdőzést a folyóban, aminek akkor sodrása volt, hogy az emberek mindig felsétáltak egy darabon a parton, ott beugrottak, majd lesodródtak. Voltak olyanok is, akik a vízálló lezárható zsákokkal sodródtak le a folyón, kiszálltak, megszáradtak, felvették a zsákból a ruhájukat és hazamentek. Ők valószínűleg a meló után fentebb beleugrottak a vízbe, minden cuccukat belerakva a zsákba, és a házukhoz közel kimásztak, jobb mint a tömegközlekedés és a napi lazítás is le van tudva.

5. nap (07.28., vasárnap):

(Genf-Lausanne)

Az éjjel már egyszer sem keltem fel arra, hogy elfeküdtem volna valamimet, sikerült hozzászokni a padlóhoz négy éjszaka alatt.

A mai napra igazából csak egy feladatunk volt, hogy áttekerjünk Lausanne-ba. A lakás rendberakása után neki is estünk a csomagokkal áttekerni a ~70 kilóméterre lévő CMWC (Cycle Messenger World Championships) helyszínére.

indulás.jpg

Szerencsére ott már előre leszervezett szállás várt minket, szóval emiatt nem kellett aggódni, ott Genfben is előkészítettük a biciklidobozok ügyét, így teljesen felhőtlen hangulatban, csodás időben indultunk neki a tóparti bringaúton Lausanne-ba, tele reményekkel, de már élményekkel is!

Az utunk zavartalan volt, végig keróútón/sávon, de mindig volt helyünk közlekedni. Többször is megálltunk pihenni, mert a zsák azért húzta mindenki hátát, és nem is siettünk, sokat nézelődtünk, így lassan be is csorogtunk a dimbes-dombos tájon haladva Lausanne-ba.

a21.jpg

Ottani vendéglátónk és szállásadónk Dóri volt, aki több éve kinn él és dolgozik Lausanne-ba és arra vállalkozott, hogy befogad minket hét napra, s hét éjszakára.

A lakás Lausanne három hegycsúcsa közül az egyiken volt, amire felkapaszkodni már nem esett jól cuccal a háton. Beigazolódott az a sejtésem, amit a promo videókban láttam: Lausanne nem lapos, nem is dombos, hanem kőkemény emelkedők vannak itt. Még szerencse, hogy váltós keróval voltunk mind, így valahogy csak felmásztunk.

a23.jpg

Dórival több hónapja e-maileztem, így nagyjából tudta, hogy mire számítson, de egyikőnk sem találkozott vele korábban, így itt szeretném neki megköszönni, hogy látatlanban bevállalt minket!

Hamar megtaláltuk a lakást, ő már otthon volt és mindenki bemutatkozott Babónak, Dóri „házisárkányának”.

a25.jpg

6.nap (07.29., hétfő):

(Lausanne)

A két hét alatt, míg kinn voltunk csak ezen az egy napon esett az eső, de ekkor szakadt, reggeltől estig. Annyira, hogy még esernyővel sem tudtunk elmenni sétálni, nem, hogy bebicajozni a várost.

a24.jpg

Így nem maradt más program, mint Jóbarátok maratont tartani.

To Be Continued...

12
06/2013
0

Kiválóság lettem!

CIKK

Az egyetemi MEFOB versenyen elért helyezésemért tüntettek ki, más egyetetmi sportolókkal együtt.

06
06/2013
1

Gyertek!

decags_1370536049.jpg_678x960

20
04/2013
0

Bori, Kétker-Étkem

Bori és a bicikli viszonya.

05
03/2013
0

Parti Andrást vascsővel támadták meg bringázás közben!

Bikemag cikk

Forrás: iNorb

26
02/2013
0

Red means go!

Fenn vagyok a red means go-n! :)

Öv: Katyusa Products